A mainstream járókerekek három klasszikus formája
A modern szélturbinák járókerekei, mint a balett-táncosok a szélben, formai változásokon keresztül értelmezik az energiaátalakítás művészetét. A legelterjedtebb a három-lapátos vízszintes tengelyes kialakítás, amely több mint 90%-ot tesz ki, mivel egyensúlyban tartja a szerkezeti szilárdságot és a forgási hatékonyságot. A két penge kialakítása 15%-kal csökkenti a súlyt, de megköveteli az aerodinamikai aszimmetria kompenzálását. Az egylapátos kialakítások, bár szigorúan könnyűek, ellensúlyozást igényelnek, és többnyire kísérleti modellekben találhatók meg.
Innovatív konfigurációk különleges forgatókönyvekhez
Amikor a szélerőművek környezete különlegessé válik, a járókerekek is elkezdenek "átalakulni":
Függőleges tengelyű Darrieus típus: Tojásverő alakú, változó szélirányokhoz alkalmas.
Savonius típus: egymásra helyezett fél{0}}hengeres profilok, kiváló alacsony-szél-sebességű-indítási teljesítmény.
Hibrid típus: Az emelési és húzási elvek kombinálása az energiatermelés növelése érdekében alacsony -szél-sebességű területeken.
Összecsukható típus: Behúzható pengék a szélsőséges időjárási viszonyokhoz, például tájfunokhoz.
Tudományos egyensúly a forma mögött
Minden járókerék görbe több szempont eredménye:
Aerodinamikai hatékonyság: A szárnyszelvény profilja befolyásolja az emelési-/-ellenállási arányt; Az optimális húrhossz-eloszlás 10%-kal javíthatja a szélfogó képességet.
Szerkezeti költség: Minden 5 méteres pengehossz-növekedés esetén a torony költsége 20%-kal nő.
Környezeti alkalmazkodóképesség: A tengeri szélturbinák megerősített elülső éleket használnak, hogy ellenálljanak a sópermetű korróziónak.